Így választják a pápát: itt van minden, amit tudni kell
Egy pápa halála után az úgynevezett Sede Vacante, vagyis a pápai szék megüresedésének időszaka veszi kezdetét.

Egy pápa halála után az úgynevezett Sede Vacante, vagyis a pápai szék megüresedésének időszaka veszi kezdetét. Ekkor a bíborosi kollégium veszi át az egyház irányítását, de csak napi és sürgős ügyekben járhatnak el. A pápaválasztó konklávé kizárólag 80 év alatti bíborosokból áll, jelenleg 135 fővel, akik a Vatikán falain belül, teljes titoktartás mellett hozzák meg döntésüket. A Sixtus-kápolnában tartott szavazások során kétharmados többség szükséges az új pápa megválasztásához. A világ figyelme ilyenkor a kápolna kéményére szegeződik. Fekete füst jelzi, ha nem született döntés – a bíborosok elégetik a szavazólapokat. Ám ha végül sikerül megválasztani az új egyházfőt, fehér füst száll fel, jelezvén „Habemus Papam!” – pápánk van! A hívők ekkor Szent Péter térén gyűlnek össze, ahol az új pápa első alkalommal áldja meg a világot.
A pápaválasztások története tele van érdekességekkel, és ezek közül a leghosszabb és legrövidebb konklávé is elég emlékezetes.
Leghosszabb pápaválasztás:
1268–1271 között, közel 3 évig tartott egészen pontosan 33 hónapig. A helyszín az olaszországi Viterbo volt, X. Gergely pápa megválasztása.
Ez a választás annyira elhúzódott, hogy a város polgárai bezárták a bíborosokat (innen ered a „konklávé” szó – cum clave, azaz „kulccsal együtt”), és még a tetőt is leszedték a tanácskozóteremről, hogy siettessék őket. Végül kompromisszumként választották meg X. Gergelyt, aki nem is volt jelen a választás helyszínén.
Legrövidebb pápaválasztás:
1503 októberében csak néhány óráig tartott a Vatikánban II. Gyula pápa megválasztása, 10 és 12 óra között. Ez a konklávé olyan gyors volt, hogy gyakorlatilag még azon a napon véget ért, amikor elkezdődött. II. Gyula (Giuliano della Rovere) annyira befolyásos volt, hogy gyakorlatilag mindenki számított a megválasztására.